Best of Izé

Világító vécécsésze

Oké ennek még haszna is lehet, de akkor is röhejes.

Goliath

Billy Bob Thornton egy olyan ügyvédet alakít, aki egy hatalmas cég ellen nyomoz. Érdekes dráma lesz ez az Amazontól.

Headshot

Indonéz akciófilm, ami jónak tűnik. Ilyenről sem sűrűn hall az ember.

Úriemberek klubja a '80-as évekből

Karen Knorr ott készíthetettt fotókat, ahol előtte nő még soha, hiszen ezek a klubok nem pusztán a feleségük elől elbújó férfiak whisky iszogató, szivart füstölő helyének szolgáltak, hanem a megvesztegetések és belsős információcserének a helyszínéül.

Clicker Troops

Íme a lány, aki még nem hallott róla, hogy a szépségért meg kell szenvedni

Egy Commodore 64 akadhatott ennek az ultracuki denevérnek a torkán

Kávézós hackelés

A ti infóitokat mennyire lenne könnyű megszerezni?

Programozható frizbi a gyereknek

Mert a mai kölkök már nem tűzoltók vagy katonák akarnak lenni, hanem hackerek, programozók, vagy elektroműszerészek.

Underworld: Blood Wars

Kate Beckinsale immáron ötödjére veszi fel a harcot a vámpírokkal és vérfarkasokkal. Mindenki tudja mire számíthat, és azt is kapja tőle.

Ház falak nélkül

Jól néz ki, de mennyire lehet praktikus?

Friday the 13th: The Game!

A játékban Jason Voorhees bőrébe bújba gyilkolászhatunk. Hát igen, nem éppen gyerekeknek való.

Hajléktalan baristákat keresnek

Érdekes kezdeményezés, a kérdés, hogy közülük vajon mennyien bújják naponta az Indiegogo-t.

Hátraszaltó az Erzsébet-hídról

Egy ilyen istállóban én is ellaknék

Az év tanára címet pedig kapja...

Hát nem ez a nő.

Préda

Egy tengerészgyalogos a vietnámi háború után nem találja a helyét a világban, így egy gyilkosokból álló banda tagjai közé keveredik.

A legkirályabb az egészben, hogy a Cinemax kódolatlan hétvégéjén (09. 10-11) mindenki belekóstólhat a sorozatba.

Eric Sterman szörf videója hipnotikusan hangulatos

Szentté avatták Teréz anyát 

De vajon tényleg olyan nagy „szent” volt vagy a XX. századi történelem egyik legnagyobb svindlije?

A következőket olvastam róla ma egy ismerősöm üzenőfalán: 
„Nagyjából az ellenkező igaz ahhoz képest, ami a közvéleményben él róla. Megszámolatlanul folytak be a dollármilliók szervezetéhez, a Szeretet misszionáriusaihoz, és aztán a pénz nagy része nyomtalanul el is tűnt, nagyjából 10 százalékát fordították csak jótékonysági célokra, szűkmarkúan bántak a pénzzel, ha a szegényeken kellett segíteni. Sok beszámolót lehet találni arról, hogy az indiai természeti és ipari katasztrófák áldozatainak anyagilag nem segítettek semmit, csak imát és ócska Szűz Mária medálokat osztogattak. Nem csak kétes csatornákon keresztül tűnt el a rengeteg pénz, a bevételi források között is volt erőteljesen megkérdőjelezhető. Teréz kimondottan jó barátságban volt például Papa Doc-kal, a véreskezű diktátorral. Kapott Teréz milliókat egy hírhedt csalótól is, és hiába írt egy ügyész levelet, kérve, hogy juttassák vissza a kisemberek megtakarításainak kifosztásából származó adományt, még csak válaszra sem méltatta. Sokan hiszik azt, hogy Teréz anya kórházakat tartott fent a legszegényebbeknek, de a valóság ennél sokkal durvább. Ezekre az intézményekre sokkal jobb kifejezés a halálgyár, amikhez képest a leglepukkantabb magyar állami kórházak is svájci luxusklinikának számítanak. Zsúfoltságban, elképesztő higiéniai körülmények között, a legalapvetőbb, minimális orvosi segítségnyújtástól is megfosztva, legfeljebb egy-egy aszpirint kapva tengették az életüket az ott szenvedő betegek. Nagyon sok odalátogató orvos és önkéntes fejezte ki a felháborodását az embertelen állapotok miatt. A Nirmal Hriday nevezetű otthon volt Teréz legkedvesebb intézete, mivel ezt alapította először. Közel 50 év alatt bő nyolcvanezer embert fogadtak itt, és ebből harmincötezer nem is hagyta el élve a házat. Nem csak azért, mert fertőtlenítés nélkül használták fel újra és újra a tűket a betegek között, amíg teljesen el nem kopott a hegyük. Nem csak azért, mert lejárt szavatosságú gyógyszereket használtak. Nem csak azért, mert érzéstelenítés nélkül amputáltak. Nem csak azért, mert a rák végső állapotának iszonyu fájdalmait átélő emberek problémáját úgy oldották meg, hogy odakötözték az ágyaikhoz. És nem csak azért, mert a képzetlen misszionáriusok által kezelt betegek között volt olyan, aki csak azért halt meg, mert rosszul etették, és egyszerűen megfulladt. Hanem azért, mert nem a gyógyítás volt a lényeg, hanem az, hogy az emberek szenvedjenek. Na és persze hogy a más vallásúakat életük utolsó órájában akaratuk ellenére megkereszteljék.

Ez a legszomorúbb és legfelháborítóbb az egészben, hogy Teréz milliárdjaiból bőven futotta volna akár indiai mértékkel ultramodern kórházakra is, de legalábbis sok, viszonylag jól felkészült otthonra. Ő mégis inkább százszámra hozta létre ezeket a szenvedésgyárakat. És miért? Emberi ésszel szinte felfoghatatlan, de ez a végletekig fanatikus, még ortodox katolikus körökben is ultra-dogmatikusnak számító, minden evilági szenvedésre érzéketlen, totális valláskárosult elmebeteg nő ebben lelte örömét. Megkérdezték persze őt az intézeteire jellemző embertelen állapotokról, és a válasza mindig ugyanaz volt. A szenvedés áldás és gyönyörű, és minél több a szenvedés, annál jobb az egész világnak. Ugyanis így mindenki, aki elveszti minden evilági reményét, átérezheti Jézus szenvedését a Golgotán. Ez a nő azért okozott évtizedeken keresztül elképesztő mennyiségű szenvedést emberek tízezreinek, hogy azok úgymond lelkileg megtisztulhassanak a képzelt megváltója szenvedését minél mélyebben átélve. Ezt nem én találom ki, könnyű keresni olyan interjúkat tőle, ahol nyíltan beszél a szenvedésmániájáról. Persze amikor neki volt szüksége kórházi ellátásra, akkor nem feküdt be a szerencsétlen haldoklók közé valamelyik saját, kalkuttai halálgyárába, inkább magánrepülőgépen utazott kaliforniai luxusklinikákba. 

Teréz a valaha élt egyik legkegyetlenebb és legperverzebb rohadék volt, egyszerűen nincsenek szavak rá, amit ez a szipirtyó művelt. Jellemző módon még a Nobel-díja elfogadásakor is arról papolt, hogy a legnagyobb veszély, ami a világbékét fenyegeti, az nem a világméretű fegyverkezés, nem az éhínségek, nem a terrorizmus, nem a túlnépesedés, nem a természeti katasztrófák, hanem az abortusz és a fogamzásgátlás. Még akkor is, ha háborúkban ezerszámra megerőszakolt nőkről volt szó, mert természetesen ilyen esetben is kampányolt ellene.”

Fénykard biztonsági oktató videó

Mennyivel jobb már ilyesmit hallgatni a metróban, mint az adjál má' egy cigit, meg az olcsó zoknit vegyenek kombót.

USS Indianapolis: Men of Courage

Nicolas Cage ezúttal egy megtörtént eseten alapuló történelmi háborús drámában próbálja ki magát. Reméljük ezúttal jól választott.

Íme a ház, amibe még véletlenül se került egyetlen egyenes vonal sem

Jé, neked erre is hajlik a lábad?

Mai cukizé: Harcosok klubja

Giles Clement fotóinak az a különlegessége, hogy egy első világháború idején használt lencsével készültek

Bayanihan

A filippínó megfelelője annak, amikor  a haverok segítségét kéred a költözködéshez.

Octobot, az első puhatestű robot

Még nem sokra képes, de tök jól néz ki és ha fejlesztik a robotok egy új generációja születhet meg.

Mine Kafon Drone

Aknakereső drón, amivel 10 éven belül az összes aknát hatástalaníthatják.

Chewi fiók olajért könyörög

Egy kutya négy élete

Egy kutya a reinkarnálódásai során az élet értelmét keresi. Butának hangzik, de már az előzetestől könnybe fog lábadni a szemed.

Roxfort kávézó nyílt a Pakisztán fővárosban 

Végre mugliként is megkóstolhatod mindazt, amit Harry Potter

A Dark Souls III: Ashes of Ariandel eszméletlenül kemény lett

Vaksötét

Az év horror meglepetése, amiben egy vak ember házába betörő fiatalok egy életre szóló leckét kapnak.

A film kapcsán egy interjú a magyar származású Stephen Langgel

Christopher David White szürrealisztikus szobraiban az egyetlen különös, hogy nem fából készültek, hanem agyagból

Ti használnátok az önvezető taxit?

A körök

Samara harmadjára is visszatér, csak hogy a frászt hozza az emberekre.

Egy macska a legjobb haverja ennek a medvének

Mai bünti: Little Big - Hateful Love 

Az orosz Die Antwoord korábbi izéi

Palackposta

A Nyomtalanul és a Fácángyilkosok bestsellerírójának harmadik Q-ügyosztály története.