'Dobray György által rendezett, 1970-ben készült dokumentumfilm. Ironikus képek a munkamorálról a riportalanyok nyilatkozatai alapján. A dolgozók arról beszélnek, hogyan végzik, vagy éppenséggel nem végzik a munkájukat, mit jelent számukra a munkaidő betartása, valóban munkával töltik-e el a munkaidőt, milyenek a munkaeszközök, a munkahelyi pénzkezelés és meg vannak-e elégedve a munkabérekkel.'
Arra gondoltam, hogy, ha bárkinek, akinek legalább átlagos képességei vannak, megadatik a lehetőség, hogy ki tanuljon egy szakmát, és gyakorolja, az meg tudja csinálni. Persze, hogy a szaktudás, meg a tudás ott kezdődik, hogy nekiáll az ember és hajlandó vállalni a nehézségeket, a tanulást, a munkát.
'magát a tervezést is bárki meg tudja csinálni, akinek lehetősége van kitanulni a szakmát'
Eddig minden szavaddal egyetértettem. :-)
Ez az egy amivel nem. Ahhoz h meg tudja tanulni a szakmát ahhoz leginkább tennie kell. Tanulni gürizni mert máshogy nem megy. Mindenkinek máshol van a startvonala de ha valóban akarja valaki akkor megvan a lehetősége h kitanulja. A kérdés inkább az h akarja-e.
Mondjuk az biztos, hogy sok ember panaszkodni jobban szeret, mint dolgozni, vagy tanulni, vagy csinálni valamit. Ja, sokan megragadnak egy szinten, mert az kényelmes. De nem is baj ez, mert legalább az ambiciózus embereknek több helyük van kibontakozni. Jogos a felvetésed, a környezetemben van pár ember, akinek nincs érettségije (ettől persze még normális emberek), és ugye így korlátozott milyen munkát lehet végezni. És évek óta ugatom nekik, hogy csináld már meg, 2-3-4 év az életedből, meló mellett kell csinálni persze, de utána van rá esélyed, hogy jobb állást keress. És nem. És kitelne az idejéből, de nem.
De a videóra visszatérve, semmit nem változik a világ, hiába mondják, hogy régen jobb volt, régen más volt, bezzeg a mi időnkben, vagy most jobb, most több lehetőség van. Semmit nem változik évezredek óta.
Érdekes dolog ez, erről szerintem lehet vitázni.
Arra gondoltam részben, hogy az értelem, meg a tudás elsajátítása nem az végzettségtől függ. Viszont itt meg lehet fordítani a feltevésem, mert, aki elég okos és persze lehetősége is van (vagy megtudja teremteni a lehetőséget) az magasabb végzettséget fog elérni. Amivel értékesebb munkát végezhet és jobb anyagi megbecsülésre, tehát könnyebb életre számíthat.
Aki egyszerű munkát végez alacsony végzettséggel az nem is biztos, hogy vágyik arra a képzettségre és tudásra, amit egy magasabb végzettségű és magasabb pozícióban lévő ember elért. A bérére persze vágyik, de lehet, hogy ha lehetősége lenne sem akarna érte tenni. Hangsúlyozom: LEHET. Nem tudok ilyen kimutatásról, csak kis merítésem van a környezetemből. Ellenben kíváncsi lennék, ha azt mondaná valaki egy 8 általánost végzett, keveset kereső betanított munkásnak, hogy tanulj, fizetjük a tandíjadat, az utazásodat, elintézzük, hogy csak hétköznap kelljen dolgoznod, ugyanolyan bérért és x év múlva az új végzettségeddel jobban kereshetsz, akkor vajon mit válaszolna? Én egy nagy kifogáshalmazra tippelnék. Még egy diplomás embernek is képeznie kell magát folyamatosan, ha nem akar lemaradni. Mert jön egy frissen végzett tacskó, aki ismeri a legújabb trendeket és őt fogják alkalmazni helyette, mert ő hoz profitot a cégnek.
Hát nem tudom, nekem meggyőződésem, ha az okostelefonos példánál maradunk, hogy magát a tervezést is bárki meg tudja csinálni, akinek lehetősége van kitanulni a szakmát. Persze az érték itt már abban van, hogy valaki éveket tanult, és éveket tapasztalt, mire meg tudja csinálni. Jó ugyanez meg van munkás oldalon is, mert egy kőműves mester azért többet ér, mint egy kulimunkás. Csak nem több egy mérnök ember, és nem is okosabb, vagy értékesebb szerintem, mint egy fizikai munkás. Csak más szinten dolgozik. Nem vagyok komonista, de így gondolom. Persze nem a vonaton söröző szotyizó, napközben tökét vakaró emberekre gondolok.
Ne érts félre, én tisztelem a jól elvégzett fizikai munka értékét, nem erre akartam kihegyezni a mondandómat. Gyerekkorom óta mindig besegítettem a ház körüli munkákban, legyen az ásózás, betonozás, akármi. Ma meg már magam csinálom, amihez érzek magamban elég affinitást. Az emberek nem egyformák. Nem hidd, hogy ha mindenkinek ugyanolyan lehetősége lenne tanulni, akkor ugyanolyan tanult is lenne. Itt nemcsak elméleti tudásról beszélek, hanem a gyakorlatban használható készségekről. Bizonyos szintig eltudnánk egymás munkáját végezni egy idő után, de ha lehet inkább mindenki azt csinálja, amiben igazán jó. Ha még szereti is a munkáját, akkor megütötte a főnyereményt. Én úgy gondolom, hogy az értékmérő az adott tudás ritkasága. Mint ahogy az arany is azért és sokat, mert kevés van belőle. Holott nem biztos, hogy hasznosabb fém, mint az ezüst, amiből meg kicsivel több van. Igen: kell a munkás, aki összerakja az okostelefont, de hány ember tud a világon behelyezni egy készülékházba egy alaplapot 5 csavarral, vagy betenni egy kijelzőt, miután betanították? Hány ember tudja mindezt megtervezni? Nagyságrendi különbségek vannak. Egyik sem ér sokat a másik nélkül, ezért lenne jó, ha a kétkezi droid munkáért is adnának annyi bért, hogy szerényen, de nem szűkölködve megtudna belőle élni az illető, de azért mindig az termel igazi értéket, aki igazán nagy pénzt tud csinálni az adott termékből. Sajnos a pénz az értékmérő. Lehet tiltakozni, hogy milyen romlott ez a világ és keseregni, vagy elfogadni és felvenni, amit kínál.
Egyetértek veled, azzal a kivétellel, hogy a jó árokásó embert is meg kell becsülni. Azért mert ő meg a jövendőbeli karrierjét áldozta be azért, hogy árkot ásson, illetve átadja a helyet másnak a jobb melókra. Azt a munkást, aki rendesen végzi a munkáját, még ha egyszerű is, seggen kellene csókolni köszönetképpen, mert nem a jól tanult embereknek kell a kulimunkát elvégezni. szóval van értéke a kétkezi fizikai munkának is, itt is bejön az, hogy tessék helyet cserélni és kipróbálni.
De igen, mindig azok hőzöngenek a legjobban, akik a leglustábbak, akik leginkább semmire se jók.
A munka értékén lehet vitatkozni, de sok értelme nincsen. Lehet, hogy egy topmenedzser, vagy egy vállalkozó, aki sok pénzt csinál értékesebb munkát végez, de szerintem nem, csak az eszközei mások. És nem tudná végezni az értékes munkáját, ha nem lennének "kevésbé értékes" emberek alatta, vagy ha nem gyártották volna le az okos kütyüit kevésbé értékes munkát végző emberek. Szerintem még egy nagy vállalat vezérigazgatója sem fontosabb, okosabb és értékesebb ember, se a munkája, az is csak egy munka, amit bárki el tud végezni, ha lehetősége van rá, hogy okosítsa magát és odakerüljön. Egyszerűen nincs olyan munka, amit ne tudna más elvégezni. Csak a munkakörök mások, illetve az, hogy valamelyikhez tanulni kell sokat, valamelyikhez nem, van akinek meg van az esze, vagy a lehetősége. De mondjuk egy Bill Gates meg nem bírná fizikailag az árok ásást, árokásó szempontból egy értéktelen gyík, aki még ennyit sem tud megcsinálni.
A lényeg azért az, hogy sok "munkás" és "irodista" lusta dög, aki azért jár be dolgozni, hogy megkaphassa a fizetését, és még a cégnek, hivatalnak kell megköszönni, hogy egyáltalán megjelent a munkahelyén. Én "irodista" vagyok, nálunk ebből a fajta lusta dögből van sok.
Van baj bőven a felfogással. Tökéletes kórtünet, amikor a fizikai munkás az irodistát szidja, hogy nem termel semmit, csak ül egész nap a számítógép előtt és milyen sokat keres. Mert számítógépen dolgozni szerintük nem munka. Akkor tessék helyet cserélni. Lehet csinálni a nem munkát és "sokat" keresni vele. Persze az se munka amit a vállalkozó csinál (a tisztességes, tanult vállalkozó, nem a 8 általánossal feltört buta, seftes), csak elfelejti, hogy neki műszak végén kiesik a kezéből a szerszám és mehet haza, a vállalkozó meg ha komolyan gondolja a céljait, akkor dolgozik estig, akár otthon is. A munkát megszerezni se munka persze... Meg lehet tanulni és nem kell megszakadni a munkában. Sajnos bármilyen szomorú is a munka értékét nem verejtékben mérik. Bármelyik 4 osztályt végzett jó fizikumú férfiember tud árkot ásni. Igen, nehéz munka, sőt ha hátrateszi az egyik kezét, akkor kétszer nehezebb, csak ettől még nem ér kétszer annyit a munkája. Az tényleg szomorú, hogy becsületesen végzett kétkezi munkából nem futja szerény, de normális életre. Az viszont nevetséges igény, hogy egy tanulatlan segédmunkás ugyanannyit keressen, mint mondjuk egy technikus, aki szintén fizikai munkát képez, csak éppen jóval értékesebb munkát végez. Vagy a technikus annyit keressen, mint egy szoftverfejlesztő, vagy egy gépészmérnök. A tanulás befektetés. Minek fektessek be, ha nem térül meg? Ha ugyanannyi pénzért várhatnám a buktát is két sör után, közben meg dolgozom. Az állami cégek egy részénél valahol még mindig ez megy. A vasutasokat nem egyszer hallottam beszélgetni, hogy melyik kocsiszínben jó lenni, mert ott nincs főnök meg nem kell dolgozni, meg lehet aludni. Tök jó hozzáállás. Tegyünk már rendet magunk körül aztán lehet a tolvaj szemét politikusainktól is várni valamit.
Mert annak idején erre épült az egész szocializmus, a munkásokra.
Ami a legdurvább ebben, mármint akkor, hogy egy viszonylag nyugis és könnyen kiszámítható világban éltek az emberek (jó persze nem mindenki), ahol a legtöbb embernek volt munkája, olcsó volt a kaja, ingyen volt az sztk, és még üdülni is el lehetett küldeni a gyereket. Autókat vett a nép, és gombamódra szaporodtak a hétvégi telkek. Szóval afféle "jóléti" világ volt, még ha szegényesebb is mint most. És így is ment a panaszkodás.
Nem tudom, ebben volt-e, amikor kérdezik a munkást, hogy mit keres még kint, amikor már elkezdődött a munka és a válasz az, hogy várja a buktát (vagy valami péksütit). Na ez a legjellemzőbb, és sajna semmit nem változott a világ.
És sajna a "jómunkás" ember az főleg ugyanolyan maradt, tisztelet a kivételnek, vagy aki multinál dolgozik, mert azt baszogatják. Hány parasztot látok reggelente a hév állomáson, ahogy issza a sörét, meg a felest, mert megy munkába, hazafelé meg már tajtrészeg. De panaszkodik, hogy szar a melós élete, meg az irodisták mint aktatologatók.
Csak, hogy kapjak még egy mínuszt valamelyik nosztalgiázós embertől:
Ma is lehetne önerőből házat építeni, ha ez emberek kiállnának magukért. Ha nem tanították volna meg nekik az átkosban ennek az ellenkezőjét. Ne gondoskodj magadról, ne foglalkozz semmivel, főleg a politikával ne. Az emberek nem hajlandó megtanulni, hogy a saját életük az ő kezükben van, senki máséban. Felelősséget kéne vállalni magukért és a döntéseikért és elfelejteni, hogy majd valaki megmenti őket a saját hülyeségüktől. El kéne felejteni, hogy mindig mindenért másokat hibáztassanak: a kormányt, a zsidókat, a cigányokat, a háttérhatalmakat, a főnököt, a körülményeket. Szánalmas, maikor valaki a saját elb@szott, félresiklott életéért mindig mást hibáztat, mindenki felelős, csak ő nem. Ja meg a szemét mocsok vállalkozó meg tőkés nem ad neki elég fizetést és azért él sz@rul. Akkor miért nem kér több fizetést? Ja, hogy kirúgják és nem tud menni máshova, mert nem nincs igazi tudása? Akkor mire fel várja el a béremelést? Ha van tudása megfogják fizetni, mert nem nélkülözhető és a cégnek rengeteg hasznot termel. Ha csak annyi a tudása, hogy összerak valamit a futószalagon, amit tud rajta kívül még 1 millió ember, akkor mire fizessen neki? Másrészt meg ő am unkavállalásával mennyi pénzt kockáztat? A vállalkozó meg a tőkés elég sokat. Ha ő egy csomó pénzt beletolt a cégbe, akkor majd biztos két kézzel fogja szórni és olyan embereket alkalmaz, akik sz@rnak bele az egészbe. Hát nem. Remélem elég sok mínuszt kap a kommentem, az fogja a leginkább bizonyítani, hogy betalált.
Így van. Hányszor hallom az idősebbektől a nagy nosztalgiázós szöveget, hogy régen a szocializmusban mindenkinek volt munkája és de jó volt. Ja, azt nyögjük azóta is. A számolatlanul felvett hiteleket, amit egy működésképtelen rendszer életben tartására vettek fel esztelenül. Mert mindegy volt, hogy mit és hogy dolgozol, csak dolgozzál és élhetsz, az állam majd gondoskodik rólad. Sok ember azt se tudta mi a munkaköre, csak bejárt a munkahelyére a tökét vakarni. Termeltük az óriási selejttömeget és olyan termékeket gyártottunk, aminek nem volt piaca (igen, gyártottunk jó és értelmes dolgokat is, ehhez kétség nem fér). A dolgozók egy részének teljesen felesleges munkájának a bérét fizette a többi ember, meg az állam, hitelből.
Közvetlen környezetemben hallottam olyat, hogy a fickó minden reggel blokkolt a gyárban, aztán kiment dolgozott egy másik helyen, műszak vége előtt visszament, kiblokkolt, majd felvette a fizetését mindkét helyről és senkinek nem hiányzott. A kutya nem kereste. Hány csinálták ezt vajon? Hibáztassuk őket? Élelmesek voltak. Hogy várhatnánk el, hogy teljes foglalkoztatottság legyen? Ez abszurdum. A szocializmus csodája. Úgy néz ki, hogy ez megint a reneszánszát éli: munkaalapú társadalom. Tehát dolgozzál. Menjél összeszerelő üzembe droidnak, seperd az utcát, ne értéket termelj, csak valamit. Ne tanulj, ne gondolkodj, nincs ilyenekre szükség.
A mai gondok egyik nagy forrása részben talán az h egyesek nem tudnak írott szöveget értelmezni.
Te az élő példája vagy ennek okoska. :-)
Ugyanis éppen azt írtam h a ami gyakorlat pont ugyanaz mint ami 40 éve volt. Van aki dolgozik és annak az adójából tud a többi lézengeni meg fölösleges munkát végezni.
De elég ha csak írni tudsz meg pontozgatni. Nem kell még meg is érteni azt amire reagálsz...
Vályogtégla? A belinkelt cikkekig nem jutottál el? Hosszú volt nagyon?
Mindenesetre azért gratulálok h legalább az elejét sikerült elolvasnod. Ez is haladás. ;-)
Ja, mert mennyivel jobb a mai gyakorlat. 2-3 ember munkáját végzi most egy melós, és abból se él meg valami jól, eközben akik emiatt munkanélküliek maradnak eltartod az adódból, valami tök fölösleges munkáért cserébe, vagy abszolút a semmiért. Közbe még a szemed is kilopják a helyéről, mert egyszerűen nincs más választásuk.
Azt hiszed a vályogtégla olcsóbb? Ráadásul ma már a kutya se csinálja, mert kihaltak akik csinálták.
Azt pedig jogos elvárásnak tartom, hogy valaki nem akar az udvar közepén egy lyukba szarni, és büdösen emberek közé menni mint egy hajléktalan, mert nincs hol tisztálkodni.
Ja a 'szerencsétlen' melósokat. Akik rendszeresen késve érnek be dolgozni a munkahelyen alszanak buktára várnak fél órát és néha munkaidőben ezt-azt maszekolnak mutyiznak meg néhol hazavisznek ebből-abból. Kirúgni meg nem lehet őket akármilyen hasznavehetetlen alkesz alakok.
De persze magasabb bért elvár mindegyikük.
Jaj szegények úgy sajnálom őket! :-)
Abban viszont igazad van h az irodába is fel lehetne menni mert ott is pont ezt tapasztalnánk.
Ilyen ez a szocializmus. Azóta is ebben élünk. Áldás ez mindenkinek. Főleg a lumpen rétegnek akiket emiatt az tart el aki esetleg valóban dolgozik.
Annyira nem. 'Csak' 500%-al nőtt a bűnözés azóta. :-)
De egyébként igaz amit írsz a bűnözéssel kapcsolatban.
Házat építeni viszont ma is tudna bárki. Csak ugye az igények is megnőttek azóta.
Akkoriban vályogból építettek házat néha itt-ott ferde falakkal meg alapozás nélkül. Egyrétegű üvegablakokkal sokszor komolyabb áramhálózat és vezetékes víz meg csatorna és gáz nélkül. Néhol még WC sem volt a házban hanem az udvaron volt pottyantós budi. Mert elég volt az embereknek. /Az 50-es évek végéről 60-as évek elejéről beszélek nagyapámék által épített házról./
Viszont ma már nem elég a vályogház és kötelező a vezetékes víz meg a csatorna. Alapozás kell meg sok más igény is felmerült. Na meg ugye ma már nem kezd neki szinte senki házat építeni még ha az anyagot meg is tudja venni hozzá mivel az fárasztó és az eredmény sem biztos h olyan mint amit egy mesterember épít.
Sokkal magasabb igények és mellette sokkal kevesebb önmaga végzett munka.
Ez okozza h egy ház ma már jóval drágább.
De ettől függetlenül még ma is akad aki saját magának építi a saját házát: http://antalvali.com/hirek/teljesen-onfenntarto-csaladi-haz-egymillio-forintbol.html http://www.erdekesvilag.hu/53-ezer-forintbol-epult-haz/ http://www.gyurufu.hu/content/v%C3%A1lyog%C3%A9p%C3%ADt%C3%A9sz-t%C3%A1borok-%C3%A9s-szaktan%C3%A1csad%C3%A1s
és ami kimaradt: azóta 2000%-ra nőtt a bűnözés (ugye a többsége cigány hála a segélyezési rendszernek), meg hogy akkor szinte bárki építhetett magának házat , na most fogjál bele egybe önerőből.